Keresés a weboldalon

Köszöntéstől Sárvárig és párosan tovább

Köszöntéstől Sárvárig és párosan tovább. Blog

2017.09.26

Másfél évtizede minden év szeptemberében múzeumpedagógiai évnyitóra kerül sor, mellyel hivatalosan megkezdődik a múzeumok számára is a tanév. Blogunkban ezt az alkalmat kihasználva saját páratlan álmainkról szólunk, melyek azonban nemcsak a szakmabelieket érintik.

A hét első napján Szentendrén került sor 15. Országos Múzeumpedagógiai Évnyitóra. Átadták a múzeumpedagógiai nívódíjakat, többek közt a szegedi Móra Ferenc Múzeumnak, a Szépművészeti Múzeumnak, a soproni Macskakő Múzeumnak, Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeumnak és a szombathelyi Vasi Múzeumbarát Egyletnek. Egy egész életen át a múzeumpedagógiáért, a múzeumba érkezőkért és általában véve a múzeumokért végzett tevékenységéért Múzeumpedagógiai Nívódíjat kapott Káldy Mária. Egy blog keretében azt hiszem, megengedhetem magamnak azt a megjegyzést, hogy Mária, nekem Mari elismerése volt idén a legmeghatóbb, és amikor a közönség állva tapsolta meg, az őszinte kifejezése volt a feléje irányuló szeretetnek és megbecsülésnek.

Változó fények

A muzeológia is olyan szakma, mint a többi. Elsősorban az eredményét látjuk, a benne dolgozó, szolgálatot teljesítő emberre csak ritkán vetül fény. Mert nem a muzeológus a sztár, nem érte kell dolgozni, hogy tökéletesnek, vagy ahogy ma a sztárok esetében néha látjuk, éppen tökéletlennek tűnjön, hanem a közönségért, a vendégért, hivatalosan a látogatóért, de ugyanúgy az őrzött tárgyakért, a szellemi hagyatékért. Másrészt a muzeológiában is, mint más területeken, viták, állandó beszélgetések folynak a legkülönfélébb kérdésekről. Nemcsak a finanszírozásról, sőt saját tapasztalatom szerint, mostanság erről a legkevésbé, és ez szerintem jó, hanem más alapkérdésekről is. Az intézmény feladatrendszeréről, az egyes részelemek egymáshoz való viszonyáról, a tudományos munka és az ismeretterjesztés kapcsolatáról, a szolgáltató múzeum fogalmáról, az őrzött és bemutatott tárgyak be- és megmutatásáról, másképp az interpretációról, a kiállítások, programok hozzáférhetőségéről. Számtalan téma, melynek átgondolása, az új gondolatok által generált új szemléletmódok, mind a múzeum és vendégeik új kapcsolatát is érintik, de egyben az intézmény jövőbeni helyzetét is biztosítják. Egy másik konferencián elhangzott megállapítást tovább gondolva mondhatjuk, hogy a két évszázados múltra visszatekintő múzeumi intézmény állandó változásban van, de épp ez a változásra és változtatásra való képessége biztosítja állandó helyét a kultúrában. 

Páratlanul, de nem magányosan

Az idén 50 éves Skanzenben nemcsak díjakat adtak át, hanem Ez nem utópia!  ̶  Fejlesztések a jövő múzeumáért címmel egy konferenciára is sor került, ahol a múzeumi életet befolyásoló megaprojekt (EFOP-3.3.3-VEKOP-16-2016-00001) eddigi eredményeinek és jövőbeni feladatinak bemutatása volt terítéken.

Hatalmas tervről van szó, melyben a sárvári múzeum is részt vesz. Erről későbbiekben sokszor fogunk írni munkatársaimmal, érdemes azonban már most néhány szót szólni a sárvári konkrétumokról. A Páratlan – Lépésről lépésre egy ismeretlen ismerőssel téma keretében arra vállalkozunk ugyanis, hogy az idei ősztől a sárvári iskolák minden páratlan évfolyama évente kétszer szervezett programra jön el hozzánk. Páratlan, mert érdemes belegondolni abba, hogy akik ma első osztályosok, ők mire eljutnak az érettségiig, legalább 12 alkalommal jártak nálunk. Nemcsak megismerik a múzeumot a maga valójában, hanem azt is tudni fogják, miért érdemes egyes kérdésekkel hozzánk fordulni. És tegyük hozzá, nem titkolt célunk, hogy a sárváriak érzelmileg is kötődjenek múzeumukhoz, legyen valóban a mindennapjaik része. Ma sokan azt mondják, milyen régen, legalább tíz éve nem voltak múzeumban. Szeretnénk elérni, hogy ez a mondat pár év múlva úgy hangozzék, 

„hú, milyen régen voltam nálatok! Legalább fél éve”.

Múzeumpedagógiai programon a sárvári múzeumban

Egy olyan projektet, ne is használjuk most ezt a hivatalos kifejezést, mondjuk inkább úgy, egy olyan álmot szeretnénk megvalósítani, mely nemcsak nálunk, Sárváron hozza meg az eredményét, hanem példát ad más múzeumok számára is. Egyrészt, ha sikerül, amit elterveztünk, és aki ismer minket, tudja, hogy sikerülni fog, akkor itt Sárváron egymás utáni olyan generációk nőnek fel, melynek tagjai nemcsak hozzánk, hanem általában véve a múzeumokhoz is pozitív elvárásokkal és tapasztalatokkal fognak fordulni. Nagyobb távlatban fogalmazva, a kultúra iránti elkötelezettségük is megalapozottabb lesz. Utóbbi alatt azt értem, hogy nemcsak egy kérdésre válaszolva fogják sokan azt mondani, hogy természetesen szükség van a kultúrára, hanem jóval többen, mint eddig, valóban használják, igénybe veszik, felkeresik a kulturális élet színtereit. És talán még különbséget is tudnak tenni, hogy mi szól csupán a buliról, amire persze szükség van, és mi szól egy kicsit többről is, mi tesz hozzánk valami többet. Az érem, egyáltalán nem negatív másik oldala pedig, hogy véleményem szerint mindezt máshol is meg lehet csinálni. Biztos vagyok benne, hogy sokan most azt mondják, hiszen mi ezt már most csináljuk. És valóban vannak hasonló kezdeményezések, szerintem azonban a miénk a rendszerességben és a mértékében, és céljában mégis egy kicsit más. Hiszen minden iskolába járót érint, és nemcsak egyszer, vagy egy félévben többször, hanem a lényeg itt, az évenkénti rendszeresség. Ezzel azt is üzenjük, hogy a múzeumlátogatás nem egyszeri alkalom, nem egyszeri lehetőség. A múzeumok ugyanis valóban képesek mindig más arcukat mutatni, egy-egy kiállítással más és más témákat feldolgozni, vagy változatos kérdéseket feltenni, válaszokat, válaszlehetőségeket megmutatni. Álmunk megvalósításával változtatunk a ma még mindig többször hallott elképzelésen, hogy a múzeum a lejárt dolgok gyűjtési helye. Több alkalommal is olvastam beszélgetésekben, hogy a múzeumot akkor említik, amikor valami elavult emlékről, tárgyról van szó. Azt is sugallják ezzel, hogy maga az őrző intézmény is elavult, poros, ahová csak emlékeket felidézni járunk. Holott nem,

az egyik legaktívabb és legösszetettebb intézmény a múzeum, amit programjainkkal, jelenlétünkkel szerintem bizonyítunk is.

és a többi

Múzeumi program Sárváron

Természetesen nem feledkezünk meg a páros évekről, amikor pedig mi látogatunk el az iskolába, beszélgetünk a diákokkal. Sőt vannak egyéb terveink is, melyek az előzetes egyeztetések során körvonalazódtak. Az egyik ilyen, hogy rávesszük a diákokat, hogy szüleikkel látogassanak el hozzánk, mutassák meg nekik, ők mit hogyan láttak nálunk. Az első alkalmakkor nem hagyjuk őket magukra, de eljön az idő, amikor már egy vasárnap kézenfogva, vagy mert ciki, csak úgy lazán egymás mellett megnézik, mi is a helyzet a boltívek alatt. A másik tervünk, hogy mivel sokféle programot valósítunk meg, a diákokat bevonnánk. Nem őrzésről, pakolásról van szó, hanem ötletelésről, építésről, mindenről, amitől a hozzánk ellátogató érdeklődő jól érzi magát, elgondolkodik vagy éppen tanul valamit, esetleg jobban megismeri magát és aki mellette van. Mert a múzeum erre is jó.

Úgy vagyunk ezzel, mint pék a kenyérrel. Természetesnek vesszük, hogy szakértelemmel készíti el nekünk a legfinomabb kenyeret, kiflit, ínycsiklandozó sajtos rudat. A vízvezetékszerelőről is feltételezzük, pontosan tudja, hová is kell bekötni a könyökcsővet, de azt is, hogyan szünteti meg a csipegést, csöpögést. Az építész tudja, hogyan tervezze meg a hidat, az épületet, vagy a mérnök az autót, mellyel biztonságban eljutunk mindenhová. Most nem akarom az összes szakmát felsorolni, a lényeg, hogy természetesnek vesszük, tanulni kell mindent. Ismeretek nélkül használni sem tudjuk, amit szeretnénk. A múzeummal is így vagyunk, meg kell tanulni és akkor tudjuk használni. Csak így találjuk meg benne az örömöt. Az ismeretlen ismerős lépésről lépésre így válik valóban páratlan hellyé. 


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Takács Zoltán Bálint

múzeumigazgató, történész, turkológus
A múzeumot a tárgyak alkotják, de emberek hozzák létre.

takacs.zoltan@nadasdymuzeum.hu

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 2800 embernek.
Ha érdekel a történelem, a Nádasdyak élete, a huszárok vagy csak bepillantanál egy múzeum mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Kövessen minket!



Huszármúzeum

Mi vagyunk a huszárok!
Állandó kiállítás

100 éve történt

Képeslapok az első világháborúból

Sárvár Anno

Sárvár története a képeinken

Huszárok a neten

A Nádasdy Ferenc Múzeum Huszárgyűjteménye

Iratkozzon fel most hírlevelünkre!

Miről szól a hírlevél?

A legfrissebb blogok

2017.09.26

Köszöntéstől Sárvárig és párosan tovább

Másfél évtizede minden év szeptemberében múzeumpedagógiai évnyitóra ker...

2017.08.24

Mikor lesz újra trendi?

A kérdés a múzeum oldaláról kifejtve úgy hangzik: melyik történelmi kort...

2017.07.26

A távol a közel

Ahhoz hogy valamire vigyázzunk, először szeretni kell. Ahhoz hogy elhiggyük,...

2017.06.09

Kezdőmondat nem kezdőknek. A muzeológus is ember

Nem tudunk elszakadni a munkánktól, bárhol is dolgozzunk. Egy apró részlet,...

Szépkártya elfogadóhely

OTP, MKB, K&H